Árnyékvilág

Valódi úti tudósítások ezek a képek. A minket körülvevő, szinte minden részletében abszurd világról szóló képi riportok festményekké válnak, melyekben egy műalkotás mindkét eleme, a tartalom (melyek itt az árnyékvilág eseményei) és a forma is (amit a comix képvisel) egyaránt jól kivehető. Egy abszurd világ abszurd kifejezési eszközöket és módot követel, így vizsgálati módszeremnek az úgynevezett „helybenutazást a TV-vel” választottam, ezzel a módszerrel fogalmazgatok képeket a korról. Dantét utazásán, az Isteni színjátékban, korának szóló hatalmas parabolájában Vergilius, majd Beatrice vezette. Az én parabolámban, (miért is ne tehetném meg, én is az összefoglalást) engem az amerikai médiasztár, Laurie Anderson vezet, aki Strange Angels című lemezén azt énekli: „…mondják a mennyek országa olyan, mint a TV…” Ez a gondolat igaz lehet, de valószínűleg nincs különbség, a Pokol is ilyen. Ha figyelmesen utazunk televíziónkkal, felkavaró élmények sorát élhetjük át. A közvetlen szemünkkel is látható környezet és a mesterséges eszközökkel felfogható – közvetített – távoli világ hasonlósága megtévesztő. Látszólagos azonosságával téveszt meg. De ez a közvetített világ már elemenként átrendezhető, tetszés szerint manipulálható, és mint egy film nézhető.



Megnyitja az Opál Színház: 3lábú kutya c. fónikus-zenei performansza

Szöveg: Ámuel Eckett. Hang: Brenner Zoltán, Gulisio Tímea, Syporca Whandal. Zene: Kreutz László (elektromos dob), Falcsik Tigris (dob), Ürmös Attila (harmonika). Rendezte: Triceps

 

Program